A Sügér-félék családjába tartozó halnem. Az 5 ismert fajból leggyakoribbak: Fogas süllő vagy fehér húsú csuka , amely hazánkban a Duna, Dráva, Tisza, Kőrös, Rába folyókban és a Balatonban, valamint a Tatai-tóban honos. Fogas süllő a csontos-halak rendjébe, a sügérfélék családjába tartozó halfaj. Teste megnyúlt, érdes tapintatú és a fej kivételével apró, fésűs pikkelyekkel borított; feje megnyúlt, a csukáéra emlékeztet; szája mélyen behasított, zuga legalább a szem közepéig ér; bársonyfinomságú gereben fogai közül a felső és az alsó állkapocsban egyaránt két-két hegyes, erős fog tűnik ki, amelyekhez mindkét állkapocsban kisebb hegyes fogak sorakoznak; nyelve sima fogatlan. Színe a test hát-felének legtetején zöldesszürke, a has felé ezüstösbe hajló, bizonyos ólmos lehelettel; az oldalakat sötétebb felhős foltok tarkázzák; a pofák barnával tarkázottak; a két hátsörény szürke, sugárközeiben sötét foltok néha 4-5 sorba rendezkednek és ilyen foltok tarkítják néha a fark sugárközeit is; a többi úszó sárga. Nálunk 85-90 cm hosszúság mellett 10 kg súlyt ér el. Ivása április és május hónapokra esik. A Fogas ragadozó hal, mely minden élőt felfal és még saját faját sem kíméli. Hazája Közép-Európa, különösen az Elba és Odera meg a Duna folyórendszere, továbbá néhány dél németországi tó és a mi Balatonunk. Húsa nagyon ízletes. A Fogast hazánknak csaknem összes vizeiből ismerjük, a legnagyobbak és legízletesebbek azonban a Balatonban élnek. A halászok a kisebbeket süllő, a nagyobbat harcsasüllő a legnagyobb balatoniakat szorosabb értelemben Fogas névvel jelölik és külön fajoknak tekintik; azonban kimutatták, hogy a kevésbé ízletes húsú folyami süllők és a nagy balatoni Fogasok, amelyeknek húsa kiválóan ízletes egyazon fajhoz tartoznak.

A NVHE szabályzatában foglaltak alapján, minden kifogott süllőt a horgász köteles bejegyezni a fogási naplójába, és megtartani, függetlenül annak méretétől.(Szabályzat/11)